Az olasz desszertek története

Published by Cukee on

Felejthetetlen olasz desszertek

Bár Svájcot és Belgiumot tartják csokoládé-nagyhatalmaknak, meg kell jegyezni, hogy Olaszország ad otthont a világ vezető csokoládégyárai közül néhánynak (Venchi, Amedei, Slitti). Az általuk készített prémium csokoládék is részét képezik az olasz gasztronómiának.

1., A Tiramisu a leghíresebb olasz desszert. Az eredetével kapcsolatban Veneto, Friuli-Venezia-Giulia tartomány és Piemonte is előszokott állni a saját történetével, de az igazi klasszikus tiramisú Treviso városában született meg mai formájában. A történet kezdete a 60-as évekre vezethető vissza, amikor is Veneto tartományában a gyerekeknek gyakran adtak tojássárgáját cukorral kikeverve.  Roberto “Loli” Linguanotto akkoriban cukrászként Németországban dolgozott. 1970-ben Loli visszatér Olaszországba és elkezd dolgozni az Alle Beccherie di Treviso étteremben. És itt ennek az étteremnek a konyhájában Loli összekötve gyermekkori emlékeit, németországi tapasztalataival megalkotja a “Tiramesu”, majd későbbiekben olaszosítva a Tiramisu édességet. A tojáshoz és a cukorhoz  a mascarpone  krémsajtot keverte hozzá, ezzel megalkotva a csodálatos krémet. Jó minőségű olasz babapiskóta , mascarpone sajt, tojás, kávé és kakaópor, mindössze ennyi szükséges ennek a könnyű desszertnek az elkészítéséhez. A babapiskótát meglocsolhatjuk még amaretto likőrrel is. 

2., Babapiskóta: Bár mi a babákhoz kötjük a fogyasztását, egy nagyon híres olasz kekszről van szó, aminek lényege, hogy a tojásfehérjét habbá verve keverik a tésztába. A receptet több száz évvel ezelőtt írták le a Savoyai királyi udvarban, egyszer ugyanis ezzel a süteménnyel várták az udvarba látogató francia királyt. Az angol neve Lady Fingers, ami jellegzetes, ujjszerű alakjára utal. Szinte minden országban megtalálható ez az édesség, ami a tiramisu alapja is.

3., A Profiterol egyre népszerűbb nálunk is. Nehéz ellenállni ennek a csábító édességnek, mely a reneszánsz idején született meg. Profiterol al cioccolato: Krémmel vagy tejszínnel töltött tészta, csokoládéval leöntve. Minden hazai olasz étteremben biztosak lehetünk, hogy a tiramisu mellett ezt is kínálják, de a cukrászdákban is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Túlajdonképpen már régóta ismerjük, kicsit más formában tálalva…Ez bizony a mi jó öreg képviselőfánkunk, legalábbis a tésztája, ami égetett tészta. A profiterol, mint édesség 1540-ben lett ismert, amikor Caterina de Medici, II. Henrik feleségeként Franciaország királynéja lett és , hogy étkezési szokásait megtarthassa, udvarába magával vitte Popelini olasz séfet. Popelini megalkotta a choux tésztát (égetett tésztát), mely a bigné (bignola) készítés alapja lett, mely nagyon népszerűvé vált Franciaországban, főleg a XVII. században. Vaniliás, csokoládés, kávés, nutellás….csak néhány variáció profiterol témában.

 4., A Zuppa Inglese, mint szó szerinti fordításban: angol leves. Ezzel ellentétben ez egy isteni olasz édesség, ha jól készítik el  kellően szaftos és krémes.
Elsősorban Emilia Romagna, Marche, Umbria, Toscana és Lazio tartományában van a legnagyobb hagyománya és természetesen mindenhol egy kicsit másképp készítik el. Állítólag a XVI. században az Este uralkodók bankettjein került először felszolgálásra, más források szerint az 1800-as években Bologna és Ferrara környékén kezdték készíteni.

5., Cannolo: Szicília nem szerénykedik ha édességről van szó. Cassata, cannoli, granitá és a finom mandulás sütemények mind mind csábítanak a cukrászdák kínálatából. Úgy tartják hogy a legjobb fagylaltokat és a Nap szigetén fogyaszthatjuk. A legismertebb itteni sütemény a Cannolo. Az igazi cannolo egy olajban sült ostyába töltött ricotta, amelyet cukorral, kandírozott gyümölcsökkel, csokoládéval ízesítenek. Csodálatos édesség! Kezdetben karneváli édesség volt, állítólag Caltanissetta városából származik.

Legalább annyira becsben tartják Szicíliában a cannolót, mint Taormina kisvárosát. A szó jelentése csövecske, és ez természetesen a ropogós, édes tészta formájára utal. Ahány ház, annyi szokás, rengeteg verzióban készítik, egy biztos: nagyon klassz, ahogyan a keményebb tésztadarabok harapás után összetalálkoznak a lágy, ricottás krémmel. A végekre tört pisztácia, csokoládé vagy kandírozott narancs kerül, és róluk sem spórolják le a porcukrot.

6., Torta Caprese,  Campania tartomány büszkélkedhet vele, a caprese Capri szigetéről származót jelent. A tésztája mandula, étcsokoládé, vaj és tojás egyvelege. Eredetére vonatkozólag számos egymásnak ellentmondásos verzió van. Az 1920-as éveket elején, állítólag Capri egyik cukrásza,  Carmine di Fiore elfelejtett lisztet tenni abba a mandulás süteménybe amit néhány turista (vagy más feltételezés szerint néhány amerikai gengszter) rendelt. Így került az asztalra a caprese, amiért azóta is hálásak a liszt érzékenyek és az édesszájúak. 

7., Zeppole

Főleg Dél-Olaszországban népszerű. Puglia tartományában minden ünnep alkalmával asztalra kerül, de ha vendéget várnak akkor is biztos résztvevője a menünek. Az ókori Rómában március 17-én ünnepelték a Liberalia “ünnepet a bor és gabona istenének tiszteletére. San Giuseppe (Szent József) ünnepét két nappal később (március 19.) ünnepelték, és egy ilyen történelmi ünnep alkalmával készítették először a San Giuseppe fánkok elődjét a zeppole di San Giuseppe-t. Állítólag, a Szent József fánk története, mint egy kolostori édesség kezdődött. Sokak szerint a San Gregorio Armeno zárdában, mások szerint, a Santa Patrizia-ban. De vannak, akik az „alkotást” Croce di Lucca apácáinak tulajdonítják. Az első Szent József fánk írásos nyoma 1837-re nyúlik vissza, amikor egy híres nápolyi szakács, gourmet Ippolito Cavalcanti , Buonvicino hercege papírra vetette a receptjét. Március 19-én, amikor a tél végét ünnepelték és már érezni lehetett a tavasz leheletét a levegőben úgynevezett “mezőgazdasági tisztítási rítusokat” tartottak a déli városokban. Ilyenkor hatalmas máglyákat gyújtottak, és rengeteg fánkot sütöttek. Szent József, az ácsok védőszentjének ünnepén egykor rengeteg fajátékot készítettek, melyekből minden gyermek kapott ajándékként a szüleitől. 1968 óta azonban Szent József napját Apák napjának nyilvánították, így az apák kapnak ajándékot a gyerekektől.

8., Pastine, pasticcini

Minden olasz cukrászdában (pasticceria) ezek az aprósütemények kapják a főszerepet. Születésnapok, családi összejövetelek elmaradhatatlan kelléke, főleg az északi tartományokban. Falatnyi gyümölcsös, csokoládés sütemények, melyek 90%-ban az olasz desszertek kihagyhatatlan ízesítőjével a „crema pasticcera-val” vannak megtöltve. Apró, mini képviselőfánkok különböző krémekkel megtöltve, pici cannolik, apró linzerkosárkák gyümölcsökkel. Van itt minden,  lehetetlen 5 süteménynél kevesebbet választani egyszerre.

9., Panettone

A híres karácsonyi édességet ugye mindenki nem csak névről, hanem ízről is ismeri. Azt már talán nem mindenki tudja, hogy egy tipikus milánói süteményről van szó, amely immár az egész világon ismert. Eredetéről különböző legendák szólnak, de a leghitelesebbnek egy szerelmes ifjú történetét tartják. E szerint az ifjú nem tudott szerelme Algisa, egy milánói pék lányának a közelébe férkőzni, így beállt inasnak a pékhez, akinek éppen nem ment jól a boltja. Ötletességével sikerült neki vajból, tojásból, mézből és mazsolából egyre finomabb édes kenyereket sütni, amelynek nagy sikere lett. A történet happy enddel végződött, mivel tehetségét a pék lánya kezével hálálta meg.

Egy másik verzió szerint Ludovico Sforza (Milánó uralkodó hercege) főszakácsa a kemencében felejtette a karácsonyi ebéd süteményét. Inasa, Antonio ajánlatára elkészítettek egy új verziót tojásból, vajból, lisztből, cédrushéjból és mazsolából. Az ünnepi lakoma nemes résztvevői körében igazi sikert aratva, a herceg hivatta a szakácsot, hogy megtudja ennek a süteménynek a nevét. A szakács így válaszolt:  “L’è ‘l pan del Toni”, vagyis “il pane di Toni” (Toni =Antonio kenyere), innen: il Panettone.

10., Sfogliatella

Nem túlzás azt állítani, hogy ez a homárfarokra vagy kagylóra hasonlító sütemény egyszerűen gyönyörű. A réteges leveles tészta rovátkái, mintha csak keményített textíliából lennének.

Kívülről tehát roppanós, míg belül tölteléktől lesz puha és krémes.

A legtöbb esetben leheletnyi citrommal és fahéjjal kikevert édes ricotta kerül a hasába, de ettünk már pisztáciás, mandulakrémes és kandírozott gyümölcsös verziót is.

Nápoly legősibb édessége, amelyból a legfinomabbat a kevésbé vonzó nápolyi központi pályaudvar közelében szerezhetjük be, Attanasiónál. A sfogliatella egy leveles tésztából hajtogatott, a szerzetesek csuklyáját idéző formájú desszert. Egy amalfi kolostorban született, gyakorlatilag véletlenül, amikor a konyhán tüsténtkedő apáca úgy döntött, hogy ne menjen pocsékba a kimaradt gríz, és csonthéjasokkal, cukorral és limoncellóval gazdagítva összehozta a sfogliatella töltelékét. 

Categories: Uncategorized

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.